Az esti ima különleges volt, de érről majd holnap. Jó éjt!
Bocsánat, nem írtam róla akkor. A tábortűz körül ültünk. Szapi bevezetője után arra kért minket, hogy kényelmesen helyezkedjünk el. Elcsendesedtünk, majd a feladatunk az volt, hogy érezzük át ahogy Isten szeret minket, és folyamatosan "teremt". Majd öt percig legyünk hálásak Istennek, ezután öt percig arra kellett gondolni amiért nem vagyunk hálásak. (Én ilyet maximum kettőt találtam. Az elsőre nem emlékszem, de a második az volt, hogy arra az elsőre kellett gondoljak öt percen keresztül)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése